Tanulmányok Budapest múltjából

( 7. kötet )

 1939.

Székesfővárosi kórházak és emberbaráti intézmények kápolnái

... Míg a 18. század folyamán a kor vallásos fölfogásához híven a két testvérvárosban is inkább önálló szentélyek és kápolnák épültek a lakosságot érő csapások leküzdésére és melléjük csak későbben épültek esetleg emberbaráti intézmények, addig a 19. században maguk az emberbaráti intézmények léptek homloktérbe és ezek keretén belül létesültek kápolnák, mint a lelki élet ápolásának az eszközei és nem mint fogadalmi emlékek. Ilyen intézmény volt az elsők között a Pest város tanácsa alapította József-fiúárvaház (VIII. Üllői-út 76.).

Pest város tanácsa 1837 június 2-án elhatározta, hogy a dunaparti két testvérváros és különösen Pest fáradhatatlan fejlesztője, József nádor szerencsés fölgyógyulásának emlékére a Dórion József János, Gonitzy György János és Boráros János által tett alapítványok fölhasználásával közadakozásból helybeli árva fiúk számára nevelőintézetet emel és azt a nádor nevéről Josephinumnak nevezi el. A nádor beleegyezésének birtokában a közönséget adakozásra szólította föl a városi tanács, majd gróf Festetics Antalnak a Ludovika-akadémia közelében fekvő nagyterjedelmű kertjéből telket kért ez árvaház céljára. A nemeslelkű gróf nagylelkűen 3600 négyszögölnyi területet ingyen ajánlott föl e kérelemre. Festetics példája üdvösen hatott a polgárság áldozatkészségére, amelyet azonban az 1838. évi árvíz óriási kártevése csökkentett. Emiatt az árvaház létesítése halasztást szenvedvén, csak 1839 márciusában került sor az épület tervének a szerkesztésére. A tervet Pollack Mihály 1840 júniusára készítette el ingyen, és a tanács június 16-án azt kivitelre elfogadta, azonban a Szépítési Bizottsághoz fölterjesztett terveket fia, Pollack Ágost szignálta.

Az árvaházépület alapjainak az ásása 1840 július 25-én kezdődött abban a biztos reményben, hogy a városi Szépítési Bizottság szintén jóváhagyja a tervet, amint az augusztus második felében be is következett. Az óriási téglányalaprajzú, belsőudvaros, udvar körül zárt folyosós, főhomlokzatilag 27 ablaktengelynyi szélességű, ezzel párhuzamos északi szárnyának közepéből tekintélyes belsejű, emeletes galériával övezett, kétkupolás hajójú és félköríves szentélyű kápolna hatalmas rizalitjávai kilépő, kétemeletes épület nagyarányú tervével szemben a magisztrátus az árvaházi alap józan mérlegelése alapján egyelőre az árvaház (Gólya-utca és Üllői-út sarkára eső) nyugati harmadának az építését szorgalmazta. Az alapkő letétele Mária Dorottya nádorné és három gyermeke jelenlétében 1841 június 19-én történt. Az épület egyharmad részére szorítkozó építkezés 1842 őszére fejeződött be. Tíz árva fiú fölvételével pedig 1843 március 19-én, a nádor nevenapján ment végbe a Josephinum fiárvaház ünnepi megnyitása ; ez alkalommal áldotta meg Miskolczy Márton fölszentelt tinnini püspök az intézetnek Üllői-úti főhomlokzati második emeletének belső udvari sarokszobácskájában ideiglenesen hevenyészett kápolnát Szent József és Szent István magyar király tiszteletére.

A kápolna, amelynek istentiszteletein részt vett a környék lakossága is, háromszori helyváltoztatással szükségmegoldásként 1886-ban mai helyiségébe, az északi udvari szárny második emelete sarokszobájának sekrestyéül való fölhasználásával a mellette levő terembe került. Közben az épület északi udvari szárnya 1874-ben háromablaktengelynyi, majd 1890-ben az eredetileg nagyszabásúnak tervezett kápolna helyén folytatólag hatablaktengelynyi terjedelemben bővíttetett ; ezzel elérte az északi szárny tervezett terjedelmének kétharmadát és e csonka, azaz befejezetlen állapotban maradt időnkre.

A főhomlokzatilag (az Üllői-útra) háromablaktengelyes, arkatúrás díszű sarokrizalittal és ötablaktengelynyire kiépített kétemeletes épület folytatólag kerítéssel van berekesztve, amelyen belül a terep parkszerűen rendezett. A park elején József nádor bronz mellszobra áll, amelyet Tóth István szobrásznak 1918-ban készített és az árvaház tulajdonában levő gipszmintája nyomán 1930-ban állíttatott a székesfőváros Liber Endre tanácsnok, később alpolgármester, ez intézetnek 1885-1896 között volt növendéke javaslatára. Nem messze tőle áll a vasszerkezetű harangláb, amelyben Hornung József harangöntő által öntött harangpár függ. Az egyik harang, amelyet Szent István király korona-fölajánlásának reliefje ékesít, 1845-ben, a másik harang pedig, amelyet a kisded Jézust ölében melengető Szent Józsefnek reliefje díszit, két évvel utóbb, 1847-ben készült.

Az északi udvari szárny második emeletének Gonitzy, Dórion, Boráros alapítványos, Staffenberger István és Szaszovszky József árvaházi tisztséget viselt emberbarátok márvány emléktábláival díszített folyosójáról vezet bejárat a kápolnába, amely téglányalaprajzú, vízszintes mennyezetű, az oltár mellett két ablakkal megvilágított terem. Elejét fából készült két oszlopon nyugvó orgonakarzat foglalja el. Csillagos egű mennyezetének díszes keretén belül a sarkokat ostyás kehely, Veronika kendője, a Hit-Remény-Szeretet jelvényei és a kínszenvedés eszközei díszítik. Két ablakát a Jézust nevelő Szent József és koronáját Mária oltalmába ajánló Szent István király üvegfestménye tölti ki angyal- és evangélista-fejekkel ékesített keretben ; az üvegfestmények Forgó és társa művei. Az egyszerű, csak pilaszterekkel szerényen ékeskedő faoltár fölött erdős úton áthaladó Szent Családot ábrázoló olaj festésű kép függ, amelyet Jakobey Károly festett 1869-ben. A kápolna másik titulus-képe István királyt ábrázolja, amint koronáját Mária oltalmába ajánlja ; az élénk kompozíciójú, romantikus történeti fölfogású képet Peschky (Peschke) József festette 1845-ben s ajándékozta oltárképül ; magyar címerrel és koronával ormozott rámáját pedig Klopfinger János ajándékozta egyidejűleg ; az olajfestmény költői fölfogásával, lényegesre szorítkozó tartalmi szerkezetével, finoman sima festési technikájával és a koronázási jelvényeknek hűségre törekvő ábrázolásával történeti festészetünknek eddig figyelemre nem méltatott jelentős emléke, Peschkynek egyik főműve. Az oltár mellett ismeretlen eredetű későbarokk faszoborpár áll ; az egyik szobor feszületes női, a másik könyörgő férfiszentet ábrázol. Mária és Erzsébet családias jellegű képe a párisi Couvre Murillo-féle festményének a másolatváltozata 1862-ből. A kápolna kisebbigényű szentképein kívül (Krisztus föltámadása 1859, Rózsafüzéres Mária 1869, Szent Anna 1873, Őrzőangyal), amelyek környékbeli hívek adományai, külön figyelmet érdemel egy kisméretű transzparenskép : fehér selyemre fekete hajszálakkal hímzett, tűrajzolású Krisztusfej, amelyet Carracci képe nyomán Gurahontzi Remekházy Mária készített 1841-ben. Ízléses, finom empire kivitelű nyolcágas, serpenyős, antikizáló mécsekkel díszített, aranyozott facsillárja az intézet alapítás idejéből származik.

Az igazgatóság helyiségében levő intézeti jótevők arcképeiből kiválik : Boráros János olajfestésű (restaurálást igénylő) képe, Donát János Dániel műve 1822-ből, (ez arcképről Grabovszky Athanáz másolatot festetett 1825-ben a dunaparti görög-macedón hitközség számára Kaergling Tóbiás festővel), József nádor olaj festésű képe, valószínűen Einsle Antal műve 1832-ből, az ülő Deák Ferenc teljesalakú képe, Györgyi Alajos műve 1861-ből és Thék Endre gipsz mellszobra Telcs Edétől.

Schoen Arnold: Budapest székesfőváros kórházainak és emberbaráti intézményeinek kápolnái
(részlet)