2003. MÁRCIUS 27. - CSÜTÖRTÖK

Kirándulás busszal, villamossal

Katalin áll a terem közepén, és öltözik. Ketten próbálják ráhúzni a fehér ruhát. Fejére szalmakalap kerül, orrára papírcsőr. Illegeti magát a tükör előtt, majd hirtelen észreveszi a kamerát, és büszke mosollyal az arcán pózol. A pesti Dohány utcai gangos házban a délutáni farsangra készül mindenki. Ezért nincs tanítás. Merthogy a körfolyosós épületben egy iskola működik immár 1981 óta. Az ide járó 186 gyerek - mai szóhasználattal - értelmileg akadályozott: intelligenciahányadosuk nem éri el az 50 pontot (az átlagemberek IQ-ja 70 és 120 pont közötti).

Erről azonban a környék lakói mit sem tudnak: a ház kapuja fölötti táblán mindössze annyi áll: Általános Iskola. - A szülők kérték még évtizedekkel ezelőtt, hogy az iskola megnevezésében ne legyen semmilyen megkülönböztetés - magyarázza Kajáry Ildikó, a Bárczi Gusztáv Óvoda, Általános Iskola, Készségfejlesztő Speciális Szakiskola és Pedagógiai Szakszolgálat igazgatónője. Ugyanis a szülők nehezen, hosszú idő múltán tudják elfogadni gyermekük fogyatékosságát.

A gyerekek reggeltől késő délutánig vannak iskolában: kézműves-foglalkozásokon is részt vesznek. Sokan tehetségesek - mondja az igazgatónő, s hozzáteszi: mindez külső motiváció nélkül talán nem derülne ki. Az érdeklődést ki kell hozni belőlük. - Ha a gyerekek nem járnának iskolában és nem kapnának segítséget, biztatást, valószínűleg egész nap az ágyon ülnének - fogalmaz az igazgatónő. - Az iskola falai között, saját közösségükben, társaik között azonban hamar kinyílnak.

Az osztálytermekbe lépve a kicsik és a nagyok is rögtön hozzánk futnak: megmutatják jelmezüket, kérdik, hogy kik vagyunk. Egy babarózsaszín királykisasszony-ruhába öltözött kislány odahúz egy széket, majd leül: tessék fényképezni! - Ők már hozzászoktak a látogatókhoz, főiskolások gyakran jönnek ide gyakorlatra - magyarázza Királyné Sümegi Erzsébet, aki maga is gyakornokként érkezett ide 1984-ben, majd itt is maradt pedagógusként. Nemrégiben igazgatóhelyettessé választották.

A családokat anyagilag és lelkileg is megviseli egy értelmileg akadályozott kisgyermek fölnevelése. Állandóan figyelni kell rájuk, nem képesek az önálló életre. A legtöbb gyereket a szülők reggel autóval behozzák, este hazaviszik őket. Mert nem tudnak önállóan közlekedni. Más gyerekekre az ilyen dolgok ragadnak, nekik meg kell tanítani. A pedagógusok gyakran viszik őket "tanulmányi kirándulásokra": azaz villamosozni, vásárolni, játszani. - Elmagyarázzuk, hogy kell úgy felszállni a buszra, trolira, hogy mások is elférjenek, mikor kell megnyomni a gombot - meséli Kajáry Ildikó.

A gyermekek persze nemigen fognak egyedül villamosozni vagy vásárolni. Már azért sem, mert bár tíz évig tanítják őket írni, olvasni, számolni, van, aki mégsem tanul meg igazán. A matematika a legnehezebb. Az írás könnyebben megy: a számítógép az értelmileg akadályozottak számára is nagy segítség. - Ha egy gyerek felismeri, hogy például az "apu" szó három hangból áll, és megtalálja a hozzá illő betűket is, könnyebb neki a billentyűk segítségével lepötyögni, mint kerekítgetni a betűket - magyarázza Kajáry Ildikó. Az olvasás elsajátításában a legsikeresebbek, de ezt a tudást csak kevesen használják közülük ismeretszerzésre. Ők viszont eligazodnak a televízió-műsorban is.

- Az egyik tanár mondta: ha írni, olvasni, számolni tanítjuk őket, nem mennek neki az utcán egy autónak - magyarázza az igazgatónő. - Ezzel úgymond karbantartjuk a gondolkozásukat. Ha az agy egy-egy részét megmozgatjuk, fejlődnek más területei is. Megtanulnak koncentrálni, ezért a példa az autóról.

Kajáry Ildikó szerint a legfontosabb, hogy a gyerekek, miközben tanulnak, boldogok legyenek. - Nem kell, hogy mindenki Einstein legyen. Különben meg a gyerekek nem egyformák. Van, aki megtanul alapszinten írni, olvasni és számolni is. Van olyan diákunk, aki önállóan közlekedik kerékpárral. Ő a mi büszkeségünk!

Varga Dóra

http://nol.hu/archivum/archiv-103772